Blogok

1 ország, amelyet nem lehet egy mondattal elintézni. Vietnám nem kér figyelmet – elveszi. Elég kilépni az utcára, és máris benne vagy egy történetben, ahol minden szám mögött ember, illat, zaj és mozgás van.

Mivel ma tényleg semmittevés volt és strandolás, ezért utánanéztem, hogy milyen a vietnámi közoktatás. Valahol mégiscsak ez a hivatásom nekem is.

A város zaja után belépni egy kínai pagodába olyan, mintha valaki lehalkítaná a világot. Az utcán még robogók, dudák, árusok – bent viszont félhomály, vastag füstölőfüst és évszázados nyugalom.

Vannak vidámparkok, ahol sikítasz az adrenalin miatt. És van a Suối Tiên Theme Park, ahol azért sikítasz, mert nem érted, amit látsz – de közben nagyon élvezed.

A Mekong-delta fakultatív programot az utazási irodák mindig ugyanazzal a mondattal adják el: „Kellemes, nyugodt hajós kirándulás, helyi élményekkel.”

Délelőtt még szoboszlói barátainkkal találkoztam, de előtte lefőttem, mint egy kávé. Történt ugyanis, hogy a motort le kellett adnunk, de nem találtam elektromos távindítóját

Már messziről látszott, hogy ma nem egy átlagos nap lesz. Amikor beléptünk a hatalmas kapun, olyan érzés volt, mintha egy mesevilágba csöppentünk volna: színes épületek, vidám zene, izgatott gyerek- és felnőtthangok – minden a kalandról mesélt.

Amikor Phu Quoc szigetére foglaltam szállást, a sziget nyugati partját választottam Duong Dong kisvárosától nem messze, még nem tudtam pontosan mit várjak.

A mai napra egy fakultatív programra indultunk korán reggel és csak sötétedés után érkeztünk haza. Elég fárasztó nap volt, de csodálkozásokkal telien.

Reggel elég sokáig aludtunk, mert egész éjjel zuhogott az eső, és azt gondoltuk, hogy ez így lesz másnap is. De nem! Délelőtt10 után, mikor kinyitottam a szemem, már minden szinte száraz volt, szinte nyoma sem volt az egész éjjeli zuhénak.

Phú Quốc szigetét legtöbben a fehér homokos strandokkal, pálmafákkal és nyugodt tengerrel azonosítják. Én is így voltam vele – egészen addig, amíg ma délelőtt nem indultam el a sziget déli csücskébe, ahol egy egészen szokatlan látvány fogadott.

0 és fél órás repülőút számomra katasztrófa volt, de ez csak Szüulig tartott. Éjszaka utaztunk és a koreai idő szerint délutánra értünk ide, ami után megint esteledett.

Már tavaly a Thaiföldi utazásomról hazafelé tartva Sanghai-ból tudtam, hogy ide fogok ellátogatni, ugyanis egy magyar család került mellém a hosszú 11 órás repülőúton. Kérdeztem merre voltak, és akkor mondták ki azt a szót, amiről még soha életemben előtte nem hallottam.