Velem mindig történik valami!
– egy élet, ami nem tud unatkozni
Valahogy nálam soha nincs „csendes időszak”.
Mindig történik valami. Néha jobb, néha nehezebb – de unalmas? Az soha.
Vannak történetek, amiket nem mesélek el. Nem azért, mert nem fontosak, hanem mert túl személyesek. Egészség, magánélet, azok a bizonyos fordulatok, amik az embert kicsit átírják. De talán pont ezek azok, amik megtanítanak egy dologra: az idő nem végtelen.
És ha már nem végtelen, akkor használni kell.
Carpe Diem - Élj a mának!
Ez nálam nemcsak egy jól hangzó mondat. Inkább egy döntés.
Egy ideje eldöntöttem, hogy nemcsak álmodozom dolgokról,
hanem kipipálom őket.
Egy élet – több verzióban
Ha visszanézek, olyan, mintha több életet is éltem volna.
Voltam londiner, jégkrémárus, tanár (többször is és most is), üzletkötő, biztosítós, bizsuárus, fánksütő. Aztán kávézót, musicbárt, kocsmát vittem. Közben újra és újra visszatértem az oktatáshoz – mert valahol ez az egyik állandó pont. Állandó pont még, hogy évtizedek óta Mikulásként is szerepelek egy kis baráti színjátszócsoportban, ami mára egy jó bisznisszé vált!
Immáron már négy diplomám van. Az alap a matek-fizika tanári. Aztán egy közoktatás-vezetői és egy közművelődési diploma. De nem álltam meg. Nem régen megint egyetemista voltam, és elvégeztem a természettudomány–környezettan mesterszakot, a tanítás mellett. Nem hagyom, hogy az agyam berozsdásodjon – még ha néha érzem is, hogy próbálkozna.
Hullámvasút – minden értelemben
Nemcsak a munkáim voltak változatosak.
Voltam magányos, voltam „nagyvilági”, voltam férj, elvált, szülő és olyan is, akit elhagytak. De az szeretek lenni, ami most vagyok, minden örömét kihasználva.
Volt, hogy bénáztam, volt, hogy brillíroztam.
Voltam egészséges, aztán beteg, aztán újra talpon.
És a külső? Na, az is egy külön történet: rövidhajú, hosszúhajú, vékony, pocakos, sportos, majd megint… és így tovább.
De valahol ez az egész egy dologról szól: megélni.
Utazás – nem menekülés, hanem feltöltés
Nem mondanám magam világjárónak. De ahová eljutok, az valahogy mindig több lesz, mint egy egyszerű utazás.
Erdély szinte teljesen „kipipálva”. Görögország pedig… az egy külön szerelem. Minden évben két hét kötelezően.
Aztán jöttek a nagyobb kalandok: Európa sok helye, élmények mindenféle formában. Volt, hogy főiskolásként piacon bizniszeltem Lengyelországban, Krakkóban és Varsóban, majd a maradék „portékával” mentem tovább Berlinbe. Volt, hogy buszoztam keresztül fél Európán Párizsig.
Megfordultam a brüsszeli Európa Parlamentben, ittam sört ugyanitt, a híres Delirium Tremens-ben, tanulmányoztam a belga közoktatást. Ott voltam Manchesterben az Old Traffordon a híres 6:3-as magyar-angol meccs 50 éves jubileumi mérkőzésén, és voltam Liverpoolban az Anfield Road-on és természetesen a Beatles Múzeumban.
Motoroztam külföldön az imádott Harley-Davidsonommal, majd BMW-mel. Aztán jöttek a repülős utak: Varsó, Korfu, Málta, Manchester, Málaga, Sanghaj, Bangkok, Koh Samui, Szöul, Phú Quốc, Saigon, Isztambul…
És igen – megvoltak a nagy álmok is: New York, Washington és Las Vegas, Los Angeles.
2018-ban egyedül a „Nagy Almában”, 2025-ben pedig egy amerikai road trip: voltam Las Vegas híres kaszinóiban, San Francisco utcáin, Los Angelesben pl. a Whisky a Go Go – a "Rock Bölcsője"-ben, San Diego-ban. Nemcsak utazás volt – élmény.
Ázsia – ahol valami megváltozott
Ázsia külön fejezet lett.
Bali – motorral, szabadsággal, feltöltődéssel.
Thaiföld – Koh Samui három hét nyugalom.
Vietnam – Phú Quốc szigete, ami egyszerre volt egzotikus és megnyugtató.
És valahogy itt éreztem először igazán, hogy az utazás nemcsak helyváltoztatás. Hanem belső történet.
És még nincs vége
Nem is lesz.
Hamarosan indulok Brazília felé – São Paulo és Rio de Janeiro már várnak.
Aztán vissza Indonéziába: Bali és Gili Air.
És persze a lista nem rövidebb lett, hanem hosszabb.
Japán.
Kenya.
Kongói Demokratikus Köztársaság.
És igen… a Kanári-szigetek is ott motoszkál.
Mert tervek kellenek!
Nem azért, hogy minden megvalósuljon.
Hanem azért, hogy legyen miért elindulni.
És ha valamit eddig megtanultam, akkor az ez:
Nem az számít, hány helyen jártál…
hanem, hogy:
Hány pillanatot éltél meg igazán!
Régebbi utazásaim blogjait ITT olvashatod!
Those who judge will never understand,
And those who understand will never judge!