Már tavaly a thaiföldi utazásomról hazafelé tartva Sanghaiból tudtam, hogy ide fogok látogatni.
Már tavaly a Thaiföldi utazásomról hazafelé tartva Sanghai-ból tudtam, hogy ide fogok ellátogatni, ugyanis egy magyar család került mellém a hosszú 11 órás repülőúton. Kérdeztem merre voltak, és akkor mondták ki azt a szót, amiről még soha életemben előtte nem hallottam.
Vietnam elsőre olyan, mintha több világ csúszott volna egymásra: ősi és zajos, zöld és füstös, lassú és szédítően gyors – mindez egyszerre. Az utcákon motorok hömpölyögnek, mint egy élő folyó. Nincs valódi rend, mégis minden működik. Átmenni az úton? Nem sprintelni kell, hanem határozottan, egyenletes tempóban haladni, a motorosok majd kikerülnek. Ez az első vietnami „életlecke”.
Phu Quoc olyan, mintha Vietnam egy pillanatra félretenné a zajt, és azt mondaná: most pihenünk. Ez az ország legnagyobb szigete, a Thaiföldi-öbölben, közelebb Kambodzsához, mint Hanoihoz – és ez az elszigeteltség érződik is rajta.
10 és fél órás repülőút számomra katasztrófa volt, de ez csak Szüulig tartott. Éjszaka utaztunk és a koreai idő szerint délutánra értünk ide, ami után megint esteledett.
Phú Quốc szigetét legtöbben a fehér homokos strandokkal, pálmafákkal és nyugodt tengerrel azonosítják. Én is így voltam vele – egészen addig, amíg ma délelőtt nem indultam el a sziget déli csücskébe, ahol egy egészen szokatlan látvány fogadott.
Reggel elég sokáig aludtunk, mert egész éjjel zuhogott az eső, és azt gondoltuk, hogy ez így lesz másnap is. De nem! Délelőtt10 után, mikor kinyitottam a szemem, már minden szinte száraz volt, szinte nyoma sem volt az egész éjjeli zuhénak.
A mai napra egy fakultatív programra indultunk korán reggel és csak sötétedés után érkeztünk haza. Elég fárasztó nap volt, de csodálkozásokkal telien.
Amikor Phu Quoc szigetére foglaltam szállást, a sziget nyugati partját választottam Duong Dong kisvárosától nem messze, még nem tudtam pontosan mit várjak.
Már messziről látszott, hogy ma nem egy átlagos nap lesz. Amikor beléptünk a hatalmas kapun, olyan érzés volt, mintha egy mesevilágba csöppentünk volna: színes épületek, vidám zene, izgatott gyerek- és felnőtthangok – minden a kalandról mesélt.
Phu Quoc északi részén van egy hely, ahová nem csak úgy „odaugrik” az ember. Poros utak, lassú motorozás, néha az az érzés, hogy biztos eltévedtem. De amikor megérkeztem Starfish Beachre rövid morors csónakázás után, minden kétség azonnal eltűnt. Ez az a hely, ahol a természet nem siet, és ahol az ember is kénytelen lelassulni.
Grand World Phu Quoc – amikor Velence trópusi naptejet használ Az ember Phu Quoc szigetére általában azért jön, hogy pálmafák alatt heverésszen, kókuszt szürcsöljön, és filozofikusan bámulja a tengert. Aztán egyszer csak ott találja magát a Grand World Phu Quoc bejáratánál, és hirtelen azon gondolkodik: „Várjunk csak… ez most Vietnám, vagy egy európai díszlet, amit véletlenül itt felejtettek?” A Grand World ugyanis nem aprózza el. Ez egy „város a városban”, ahol minden nagyobb, fényesebb, hangosabb – és egy kicsit túl sok. De pont ezért működik.
Délelőtt még szoboszlói barátainkkal találkoztam, de előtte lefőttem, mint egy kávé. Történt ugyanis, hogy a motort le kellett adnunk, de nem találtam elektromos távindítóját
A Mekong-delta fakultatív programot az utazási irodák mindig ugyanazzal a mondattal adják el: „Kellemes, nyugodt hajós kirándulás, helyi élményekkel.”
Vannak vidámparkok, ahol sikítasz az adrenalin miatt. És van a Suối Tiên Theme Park, ahol azért sikítasz, mert nem érted, amit látsz – de közben nagyon élvezed.
A város zaja után belépni egy kínai pagodába olyan, mintha valaki lehalkítaná a világot. Az utcán még robogók, dudák, árusok – bent viszont félhomály, vastag füstölőfüst és évszázados nyugalom.
Mivel ma tényleg semmittevés volt és strandolás, ezért utánanéztem, hogy milyen a vietnámi közoktatás. Valahol mégiscsak ez a hivatásom nekem is.
1 ország, amelyet nem lehet egy mondattal elintézni. Vietnám nem kér figyelmet – elveszi. Elég kilépni az utcára, és máris benne vagy egy történetben, ahol minden szám mögött ember, illat, zaj és mozgás van.
