Brazíliába készülni nem egyszerűen egy utazás megszervezése – inkább egy hangulatra való ráhangolódás. Ez az ország nem félgőzzel működik. Itt minden nagyobb, hangosabb, melegebb és… élőbb lesz.
Első állomás: a lüktetés
São Paulo nem kér bocsánatot azért, ami.
Óriási. Zajos. Nyers.
Az az a hely, ahol Latin-Amerika pulzusa a legerősebben ver. Ahol egy séta az Avenida Paulista mentén inkább sodródás, mint nézelődés. Ahol a város nem mutogatja magát – neked kell felfedezni.
És valahol már most tudom: itt nem turistának kell majd lenni, hanem megfigyelőnek.
Aztán jön a váltás…
Egy rövid utazás és minden megváltozik majd.
Rio de Janeiro nem finoman fog érkezni az ember életébe. Inkább berobban.
A hegyek közé szorult város, az óceán végtelenje, és ott fent, kitárt karokkal a Cristo Redentor – mintha azt mondaná: itt most más szabályok érvényesek.
A Copacabana partján nemcsak sétálni lehet. Ott történik valami.
Valami, amit még nem tudok megfogalmazni – de már most várom.
Mi vár rám?
Talán egy kávé egy zajos utcán São Paulóban.
Talán egy naplemente a tenger fölött Rio de Janeiróban.
Talán egy beszélgetés valakivel, akivel nem is beszélünk közös nyelvet – mégis értjük egymást.
És biztosan: egy ország, ami nem marad a felszínen.
Ez még csak az eleje.
Ez most csak egy előzetes.
A történet majd ott kezdődik igazán, amikor kilépek a repülőből és megcsap a brazil levegő.
És onnantól… már nemcsak mesélek róla.
Benne leszek.