Megvolt a mai tervezett kirándulás is, bár nagyon fárasztó volt, mert itt most van a naagy túrista szezon, így nagyon zsúfoltak az utak. El nem tudjátok képzelni, hogy mennyi motoros van. A robogókon sokszor 4-en is ülnek. Tegnap olyat is láttam, hogy az anyuka útközben szoptatta a gyerekekét, miközben apa vezette a robogót, lábánál egy 4-5 körüli gyerekkel. Így négyen. Még nem jöttem rá a kresz szabályaira itt, azt már átom, hogy itt a lényeg a flow. Haladni a hullámmal, összevissza, kerülgetve az autókat jobbról, balról. Állandóan dudálnak, de nem azért, hogy eszedbe juttassák, hogy hülye vagy, hanem azért, hogy tudassák, hogy jössz te is. Itt mindenki nyugodt, nem anyáznak, nem integetnek. Több olyan szitu volt, hogy már nálunk össze is verekedtek volna, míg itt mosolyognak. Egyelőre még nem merek motort bérelni. Az itt lévő és itt élő magyarok nem is ajánlják a rossz tapasztalatok miatt. majd meglátom.
Szóval: Első megállónk egy batikos manufaktúránál volt, amit egyébként itt találtak fel, és nagyon szép dolgokat csinálnak. A következő egy ezüstműves műhely volt, mindent kézzel készítenek. Számomra nagyon giccses itt minden. A templomok is, a szobrok is. Mindenhol kitéve egy kis tálcán virágok, kekszek, egy szál cigi, stb. Mind-mind felajánlás a hindu istennek. Vannak napok, amikor pl a zöldséges a zárás után hagy az asztalán eladatlan gyümölcsöt, hogy tudjanak belőle vinni. Egyhéten kb egyszer teszik meg. Hogy ha ez nálunk lenne, akkor azt el tudom képzelni mi lenne belőle. A zöldséges soha nem adna el semmit, csak arra várnának, hogy mikor teszi ki a potyolínót! :) A műhelyben végezve az Ubud-i Monkey forrestbe mentünk, ez egy körbekerítettlen dzsungelrész, ahol a majmok szabadon mászkálnak, odajönnek a közeledbe. Érdekes volt, hogy van egy temető rész, ahova temetkeznek az itteni balinézek úgy hogy a család eltemeti a halottját egy placra koporsó nélkül, egy szantál fa ágaival betakarva. Ez arra kell, hogy ez tartósítja a halottat és kiszívja a nedvességet a testből nem lesz büdös ugyanis egy pár hónappal később kivermeli a testet a család, beleteszik egy égető hádba és elégetik, aztán a maradék csontoat ott a helyszínen összetörik felmorzsolják. Ezután a Síva templomában helyezik el a maradékot. Fényképet teszek fel azüld területről, most csak 3-4 ember teste van a földben.
Továbbhaladva a még működő Kintamani vulkánt néztük meg, de csak messziről. Egy 3-4000 méter magas vulkán az egyik kitörése alkalmából beborult így most csak 1300-1400 méter körüli magas. Eléggé ködben volt, mert közben nagyon párás volt az idő. Kajáltunk egy "All you can eat" étteremben aztán a kávét már egy fűszerültetvényen ittuk meg. A cibetmacska megeszi a kávét, de csak a héját tudják megemészteni az enzimjei a többi átmegy rajta. Ezt kiszarja és ezeket a szemeket szedik össze és örlik le és készítik a kávét, Nagyon finom és nagyon drága is. Ezután következett a nagy túra, ugyanis visszafelé kb. 40 km-es utat, a dugó miatt majdnem 3 óra alatt tettük meg. Sofőrünk végig nyugodtan vezetett, látni nem lehetett róla, hogy ideges. Annyira fáradt voltam, hogy vacsora nélkül döltem be az ágyamba, ezt a blogot reggel írom, direkt felhúztam az órát hamarabbra, hogy a mai programom előtt tudjak írni. Ubudról majd még ma írok, mert vannak érdekességek róla. Na megyek reggelizni.
