Na, sziasztok!
Elérkezett az utolsó nem teljes nap Balin. Azért nem teljes, mert este 9-kor már megyek ki a repülőtérre. Délelőtt még egy utolsó vásárlást tettem, még vettem egy-két dolgot, vagyis 3 szatyorral értem vissza a szállásomra. Akkor döbbentem meg, amikor el kezdtem bepakolni. Rájöttem, hogy nem férek bele a bőröndömbe. Újra tervezés! Nos, akkor lesz a bőrönd dugig tömve, szakadásig egy hátizsák dugig tömve, na jó, meg egy papírtáska, egy-két kis könnyű cuccal. Jó is lett volna, ha délután nem döbbenek rá, hogy még jön a mosodából egy jó pár polóm meg gatyám, amit megint hova teszek. Megpróbáltam, a papírtáskába, de az egyből szerte-szét szakadt. A szállásadóm szánt meg egy erős műanyag szatyorral (olyan piacozó nyugdíjasok által használtal), amivel pont úgy néztem ki, mint aki hírtelen pakolt össze és Ukrajnából menekül el. El kezdtem aggódni, hogy vajon a becsekkoláskor bengednek ennyi cuccal, de szerencsém volt, sehol nem szóltak.
Ezen a helyen reggeliztem, finom csípős balinéz üvegtésztás kaját tükörtojással, narancslével (először az idegen nevét írtam le, de nem tudom, hogy kell helyesen: juice-val vagy dzsúzzal?), mindig finom balinéz kávét ittam hozzá, ami olyan törökös, amit annyira én nem kedvelek, de ennek nagyon finom, különleges íze volt, mint magának a szigetnek is. Ez fog hiányozni nekem, semmihez nem hasonlítható!
A vásárlás és délutáni pihenés után még egy utolsó 1 órás reflexológiás talpmasszázson voltam, a szokásos masszírózóhelyen. Gondoltam, hogy a hosszú repülés előtt jót tesz, és így is lett. Profin masszíroznak mindenhol, alul-felül, elöl-hátul. :)
Indulás előtt még egy utolsó vacsorát elfogyasztottam a szállásommal szembeni étteremben. Finom bazsalikomos paradicsom leves volt és BBQ oldalas, rizzsel, majd megittam az utolsó Bintang sörömet és elbúcsúztam az aranyos kis pincérlánytól is.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Repülönket már készítették fel, 0.05-kor indultunk. Következett egy 9 és fél órás út. Már rutinos voltam, mert előre becsekkoltam a helyet, folyosó mellé, hátulra. Azért szeretek, arra ülni, mert közel a wc, van hely hátul, ha felállok és mozgok. Az ablaknál érdekesebb lenne, de szívás, mert mindig fel kell állítani a melletted ülőt, ha ki szeretnél menni, így meg akkor állsz fel, amikor akarsz. New York felé szívtam meg egyszer, miután bevertem négy Heinekent, a mellettem ülő két ember meg magára húzta a szemtakarót és aludt, én meg próbáltam kiizzadni a sőrt, de miután majdnem becsorgott, felkeltettem őket. Most egyrészt nem ittam, másrészt bármikor ki tudtam menni.
Dubajba érkeztünk az ottani idő szerint hajnal 5.30 körül. 5 órás várakozás után 10.35-kor indult tovább a repülőnk. Következett újabb 6 órás út, és így érkeztem meg Ferihegyre 13.30 körül. Kicsekkoltam, majd rohantam a reptéri buszhoz, ami elvitt a Ferihegyi állomásra, ahova nagyon siettem, mert el szerettem volna érni az IC-t. Szerencsére nem csalódtam a MÁV-ban, mert a Nyugatitól a Ferihegyi állomásig már eleve 20 percet késett a vonat.
Az arcokat figyelve, mindenki depis, engem meg hülyének néztem, mert mindenkire mosolyogtam. Nem csak azért, mert a hideg miatt ráfagyott a mosoly az arcomra, hanem amit megtanultam, a Balin élőktől: Bármennnyire szegény is vagy, az életet élvezni kell, szeretni a megélt napokat és örülni a mának. Aztán majd lesz valami a jövőben. Abszolút az én hitvallásom.
Ahogy ők is mondják: Enjoy the moment! - Élvezd a pillanatot! Esküszöm, ezt magamra tetováltatom!
Hát kedves olvasóim, és érdeklődők, ennyi volt. Remélem, át tudtam adni valamilyen érzést az utazásomból, az itteni életből. Remélem, majd más hosszú utamról is be fogok tudni számolni nektek.
Ha esetleg többen érdeklődnétek, akkor szívesen megmutatnám nektek ezt a különleges helyet, ott kint elvinnélek az általam megismert helyekre. Hajrá, lehet agyalni!
Mindenkinek minden jóból jó sokat kívánok!
Vigyázzon mindenki magára, hogy hasonlóakat is át tudjon élni, mint én. Az élet rövid, de az élményt senki nem tudja elvenni tőled. Minden mást igen!
Még egyszer köszi, legyetek jók, éljen a világbékéje!