Hát, ez a nap is eljött. Az utolsó, az utazás előtti nap, amit még aktívan lehet eltölteni. Sikerült is, imádtam minden percét a napnak, sőt még az estéjét is. (Erről majd lent!)
Mivel a motoros nap meghozta a kedvemet a dzsungelmotorozáshoz, így elindultam quadozni egy olyan településre, ahol mindenki ezzel foglalkozik. Oda megy az összes quadozni vágyó turista a szigetről. Nincs nyugalom, mindenhol a motorok zúgását hallani, és kacsasorban haladnak a quadok a túravezető után. A lakók közül senki nem rázza a kezét, nem anyáznak a szomszédok, nem hívják a rendőrséget a zajok miatt, mert tudják, hogy ebből él a falu. Egy kiépített útvonalon kellett haladni vízeken, sáron, lelógó indák között. Izgalmas volt, abszolút más vezetni egy quadot, mint egy motort, ugyanis itt, hiába dölsz be a motor, akkor is arra megy, amerre a kormány néz. Nem egyszerű, de rá lehet jönni a feelingjére. A végén sáros cuccból visszaöltöztünk normálisba és folytattuk utunkat.
Tovább haladtunk Indonézia egyik az indonézek szerint legkülönlegesebb településére, Bangli-ba, a legtisztább faluba. Szinte csak indonéz turisták voltak Szumátráról, Javaról, Kelet-Timorról stb., meg mi magyar turisták voltunk. Olyan Szentendre-szerű skanzen-településről van szó, ahol meg lehet nézni, hogy hogyan élnek az átlag indonézek. Ezeket mutatom nektek most meg, nagyon érdekes.
A következő képeket egyenként fogom kommentálni. Egész Bali tele van ilyen kis pálmalevélből készített tányérokra rakott virág, gyümölcs felajánlásokkal. Van aki cigit is tesz rá, vagy csokikat, vagy láttam nyalókás felajánlásokat is. Kiteszik a földre mindenhová, a boltok előtt is az egész szigeten ezeket kell kerülgetni. Aztán kidobják és frissre cserélik megint.
Nagyon érdekes, hogy a kapuk falára kiteszik a házszám alá, hogy hányan laknak a házban, benne a fiúk-lányok arányát. Itt 35-en laknak, 16 fiú, 19 lány. (Egyébként a lányok semmit nem érnek itt, senki nem örökli a vagyont, csak a fiúk, a nők amolyan háziszolgák!) Mindenkinek van saját szobája, nyílván a házaspároknak és gyerekeiknek együtt van, Több generáció él együtt! Míg a felnőttek dolgoznak, az öregek vigyáznak a gyerekekre és otthon foglalatoskodnak, főznek, mosnak.
Minden családnak saját temploma van, ami szinte értékesebb, mint a saját házuk. Kerítés választja el a házuktól. Csak ünnepeken mennek be. Addig a kisebb oltószerüt használják.
A következő kép az a hely, ahol a család halottját felravatalozzák az ideiglenes temetésig. A konyhával szemben található. Hordják a jeget a halott testére, addig, még el nem ássák az ideiglenes fekvőhelyre azért, hogy addig valamelyest lassítsák az oszlást. Az eltemetés után kb 3-6 hónappal kiássák, majd elégetik a hullát Síva temploma melletti nyitott krematórimokba, ha elporladtak, a csontokat a család összezúzza és a hamvakkal együtt Sívának áldozzák. Mindenki ünnepel, senki nem szomorú, mert tudják, hogy a halott lelke már más helyre költözött, a test csak egy lélektartó tárgy.
Ez itt a konyha, hát nem egy HACCP, de nem is betegednek meg. Ha igen az szívás, mert az egészségügy nem ingyenes, így inkább a varázslókhoz, vagy javasemberekhez fordulnak. Azok tudják a gyógyítás csínját-bínját!
A konyhában szunyókál a fáradt nagymama, felette egy kis színes tévében megy a mese, amit az unokák néznek. Most nem látszanak, mert annyira kicsik, hogy én nem fértem be az ajtaján sem.
Ez a családi szekrény, amiben a szárik (nők ruhája), a sarongok (a férfiak lábát takaró kendője) és a fejükre rakható udeng vannak. (Vettem belőlük, nagyon jól nézek ki bennük!)
Itt egy-egy újabb szoba, amiben pihen egy-egy családtag. Elég puritánok a házak. Nincsenek bútorok. Itt az IKEA tönkre menne.
Az udvarjaik elég lomosak, elég sok patkánnyal tele, de ők a barátaik.
A legszebb szoba a legöregebb férfi családtagé.
Itt kajál este a család.
A szobák egymás után találhatók.
Ez a közös WC és zuhanyzó. A WC pottyantós, nem európai, vagyis egy kijelölt helyre kell ráállni, majd leguggolni és a lyukba pottyantani. Leöblíteni a zuhanyból kijött és összegyűjtött vízzel lehet egy merőkanálszerűvel. Elképzelem, hogy mire mindenki sorra kerül, addigra mi történhet azzal, akire rájön a mehetnék.
Innen is szobák nyílnak.
Minden településen van egy csomó szobor, templom, mint pl. az ilyenek.
Ezek a közösségi terek is vannak minden településen. Bale banjar. Ezek aféle művházak. Idegyűlnek, beszélgetnek, sakkoznak, kártyáznak, elmélkednek, meditálnak.
Mindig van ünnepi felvonulás is.
Miután végeztünk a kis faluban, elindultunk a dzsungel kis vékony meredek lejtőin egy eldugott helyre, amit, amikor megláttam, leültem. Neve Monkeybar (Majombár). Egy nagyon jó étterem, egy kis medencével, a partján napozópadokkal. Ez egy 5 csillagos helynek tűnt, de olcsó hely volt, a kiszolgálás és a kaja minősége, a koktélok, 6 csillagosak.
A kókuszban Pina Colada volt, eszméletlenül finom, az ebédem cézár saláta és sült banán, fagyival volt. Sajnos letelt a telelésem (nyaralásom). Hallom, otthon mínusz 7 fok van, itt 30 körül, de ha kilép a klímás szobából, az ember homlokán csapja a meleg.
Este adtam az érzéseknek és egy tantra-masszázsra jelentkeztem be. Tantra masszázsról itt! Hát mit mondjak, egekbe repített, kihagyhatatlan, pláne ha megnézed, miről is szól!
Másnap délelőtt még az utolsó vásárlásokat hajtom végre, apróságokat veszek, kis emlékeket. Pihenek délután egy kicsit, majd bepakolok, aztán 20.30-kor megyek ki a reptérre. A repülőm 0.05-kor indul Denpasarból Dubajba. 9 óra 20 perces út lesz, Ekkor ott ottani idő szerint 5.25 lesz. Várok ott 5 óra 10 percet, aztán ottani idő szerint délelőtt 10.35-kor indulok tovább Budapestre. Újabb 6 óra repülés után 13:35-kor szállok le Ferihegyen (magyar idő szerint). A fél Földet megkerülve, könnyes szemmel fogok az emlékeimre támaszkodni, amiket már nem vehet el senki tőlem. Kívánom, hogy Te is éld át ezt az érzést! Miközben ezeket a sorokat írom, közben már folyik a könnyem, mert nehéz itt hagyni ezt a fantasztikus szigetet, az illatokat, a látványt, a csodálatos embereket, ételeket, élményeket.
Természetesen még majd a hazaérkezésemről beszámolok.
Addig is minden jóból jó sokat kívánok mindenkinek.