Kora hajnali keléssel kezdődött a nap, kicsit izgulva, hogy vajon a MÁV menetrendjében az IC-k mennyit késnek, ha leesik a Dunántúlon 2 cm hó. Ezúton megdícsérem a vasúttársaságot, mert 1 percet sem késett a vonat, minden pontos volt. Pestre is pontosan érkezett, így klasszul betudtunk csekkolni a hosszú repülésekre. Tudtam, hogy nem lesz rövid, de letudva az összeset, hát azt mondom, hogy húzós volt. 11.30-kor indult a Boeing 787-900 Dreamliner, amivel kb. 11,5 órás utazással jutottunk el Sanghai-ig, Kína azon városáig, ahol annyian élnek, mint Magyarország teljes lakosságának a 2,5-szerese. Nyílván a reptérről nem mentünk ki, itt volt vagy 3 óránk az átszállásra. A csomagjaink automatikusan mentek át a reptér alatt, mi pedig sétálva, egy akkora reptéren, hogy nocsak. Sikerült minden átültünk egy Airbus A350-esbe, ami Bangkok felé vette az irányt, és amiben újabb 4,5 óra következett. Mivel eddig semmit nem aludtam, és itt sem, így elég fáradt voltam már, de legalább a lábam nem dagadt a "Katika Patika" névadó főnökasszonyának köszönhetően, hiszen ő adott egy nagyon jó gyógyszert, amitől semmi puffadás nem volt.
Megérkeztünk Bangkokba, átszelve Dél-Kelet-Ázsiát a levegőben. Egy nyüzsgő, mindenféle nációval tele reptérre érve, itt már kezdtük érezni, hogy melegszik a levegő és a trópusok felé haladunk. Itt ki kellett csekkolnunk, felvenni megint a 20 kg-os bőröndöt, kimenni a tranzitból és vissza. Mindezt Pesten tudtuk meg, hogy így lesz, bár a repjegyfoglalás nem ezt írta, de mindegy. Kivettük, majd visszatettük, majd indult egy újabb rövid, kb. 1 órás repülés, ami ezúttal egy Airbus 319-essel történt. Ezek olyan Wizzair-es típusú fapadosak, amik nem túl kényelmesek, nem mintha a többi az lett volna. Mindegy volt, mert ennyi repülés után már ez az 1 óra nem nyomott a latba. A gép egy cuki kis reptérre vitt minket, ami a kis szigetre épült, pálmafák között, amolyan dzsungeles stílusban. Innen gyorsan megkerestük a szállást, elfoglaltuk, kipakoltuk és elindultunk szétnézni. Váltottunk bath-ot, amivel kb. könnyű számolni, mert csak egy nullát kell hozzátenni és kb. forintba kapjuk az átváltást. Megittunk néhány sört, vacsiztunk egyet, majd itteni idő szerint este 10 körül lefeküdtünk. Ekkor már 30 órája voltam fent egyhuzamba, alvás nélkül. Most felkelve, reggel már lekéstük a reggelit, addig aludtunk. A reggeli pálinkát elfogyasztva érzem, hogy jó napunk lesz.
Hát, ennyi volt röviden az utazás napja. Ma pihizős, strandolós, lazító napot terveztünk, nem sietve sehová, de azért a tapasztalataimat, majd közzéteszem holnap,
Csá-csumi-csá!
