A tegnapi fokozott intenzítású nap után, mára a semmittevést választottam. Átutaztam a motoros taxival (Gojek) Seminyakba. A motoros taxizás nagyon szuper és érdekes. Meghívod telefonos applikáción, ad neked bukósisakot, hátamögé pattansz és odavisz, ahova az applikáción megadtad és annyiért, ami ki volt írva. Van nyílván autó is, de az halál. Az egész sziget egy egybefüggő dugó, leszámítva a dzsungeli utakat, ahol tegnap senki nem járt két őrült nem normális magyaron kívül, akik mi voltunk. Szóval mindenhol dugó van, így autóval kétszer hosszabb időben az út, mint motorral. Több ezer motor (scooter) rohangál, kering a szigeten, az utakon, sokszor a járdára is felmenve, hogy rövidítsék az állást a dugók miatt. Mennek nagy tempóval, majd fékeznek erősen. Kerülgetik egymást, káosznak tűnik, de nem az. Még egyetlen balesetet, koccanást stb nem láttam. Mindenki mosolyog, integenek neked. Nekem a szigetre érkezés óta egy állandó smile van az arcomon, folyamatosan mosolygok én is, félek, ha hazaérkezek majd kedden délután és felszállok majd Ferihegyen egy IC-re, nehogy hülyének nézzenek, hogy mindig mosolygok. Majd a pénteki Földtan vizsgámra gondolok és egyből legörbül majd a szám. Már teljesen helyinek érzem magam.
Szóval, visszatérve a napomra. Átmentem Seminyakba, ami a másik bulinegyede Denpasar-nak Kuta mellett. Mindenféle étterem (még magyar is!) található itt, számtalan bár, bolt, stb. Mindenhol tele turistákkal és eladókkal. Kis boltokban is dolgoznak 5-10-en. Nagyon szép partja van, az Indiai-óceán nagy hullámai mossa a partokat. A víz 25–30 fokos lehet. Tele a part szörfösökkel, akiket a helyiek tanítanak. Általában nem közvetlenül süt a nap, hanem a nagyon nagy párán át átsejlik. Olyan mintha borult lenne az idő, de nem. Nem úgy, mint Görögországban. Ilyen időben a strandokon kevesen lennének, de itt megszokott. Ettem egy speciális balinéz kaját, ami vagy rizsből vagy tésztából áll, és nagyon fűszeres, csipősek, sok zöldség van benne. Pihengettem, mászkáltam, beszélgettem a helyiekkel. Boldognak, kiegyensúlyozottaknak tünnek. Kedvelem őket, rossz lesz majd otthon látni az utcákon a sok szomorú, mérges, depresszív arcot. Már csak pár napom van hátra, ezért megpróbálom még ezeket is aktívan tölteni.
