Szuper kalandos nap volt ma, szószerint a VÍZ volt a fő téma. Miért is írom ezt? Hát, mert nemcsak a tengeri kalandozásunk alatt találkoztunk lépten nyomon a vízzel, hanem érkezésünk után kb. 2 órával lezúduló monszuneső által is. Történt ugyanis, hogy arra lettem figyelmes, hogy az 1. emeleten lévő szobánkba az ajtón kívülről zúdul be a víz. Kinézve a folyosóra kb. 5 cm-es víz állt, a 2. szinten lévő egyik szobában - szerencsére a nem felettünk lévőben - leszakadt az állmenyezet és még a konnektorokból is ömlött a esővíz. A benne lévő lakos nem került elő még, de egy fiatal hátizsákos turista lehet, akinek a hátizsákja most egy kicsit elázott. Mindenki sürög-forog, még Pisti is besegített nekik. Kb. 2 órája ömlik, de nem úgy, mint otthon, amire azt mondjuk, hogy dézsából öntik a vizet, hanem kb. Háromszor jobban.
Visszatérve a reggelre. Szép nyugodt reggelre ébredtünk. A tenger sem hullámzott még ekkor, aztán, amikor hajóra ültünk, megtapasztaltuk, hogy milyen a hatalmas hullámokon egy speedboat-tal hajókázni. Tudni kell róla, hogy egy vékony hosszú 30-40 fős hajó, ami egyébként nyitott, de most egy védőtető volt felhúzva a tetejére. (Biztos tudtak valamit!) 3 db 250 cm3-is motor repítette a hajót egyik hullámról a másikra dobva. Az biztos, hogy akinek volt veseköve, az most itt lerázódott.
Egy kb. 1 órás rázkódás után - miközben azon gondolkoztam, hogy most rókázzak vagy ha megérkeztünk, akkor etessem meg a halakat - érkeztünk meg az első helyszínre egy lagúnába, ahol sznorkerezni lehetett. Mindenki ugrott a forró tengerbe és búvárszemüveggel és pipával lebegett a lagúna tetején, figyelve a lenti tengeri élővilágot. Mivel nekem ez a szett Balin nem jött be, mert mindig meg akartam fulladni, gondoltam, hogy idén a Temuról rendelek egy olyan egybecuccost és azzal próbálkozok. Hát, mit mondjak! Nem lesz az én sportom ez sem! Bár szép volt minden odalent, egy idő után meguntam és visszamásztam a hajóra. Igaz, nem a miénkre, mert olyan egyformák voltak, mire ráeszméltem, hogy egy idegen hajón vagyok, máris megint a vízben voltam.
Az egész környék egy nemzeti park neve pedig: Mu Ko Ang Thong National Marine Park, érintetlen szigetek Koh Samui közelében, amely Surat Thani tartományban, a Dél-kínai-tenger Thai-öbölében találhatók. A tengeri park 42 szigetből áll, amelyek összterülete körülbelül 102 km². A parkot 1980. november 12-én hozták létre. Az Ang Thong név jelentése „arany tál”. A legtöbb sziget egymáshoz közel helyezkedik el, így a kék horizonton szétszórt szigetek festői panorámát nyújtanak. A park látogatásának legjobb ideje decembertől októberig tart. A monszunszezon októbertől decemberig tart. A levegő átlagos hőmérséklete +28 °C, a víz +25 °C.
A második megállónk egy kis sziget volt Ko Sam Sao, ami szinte a tengeri park közepén található. A sziget egy kőhíddal vonzza a látogatókat, amelyet a természet hozott létre. A hófehér strand trópusi fák árnyékában fekszik. Tiszta víz és gyönyörű korallzátonyok díszítik ezt a szigetet. A sziget mélyén egy titkos ösvény található. Ez vezet a kilátóteraszhoz, amely a fenséges Koh Mae Ko szigetére néz, és lenyűgöző kilátást nyújt az Ang Thong Tengeri Park közeli szigeteire. Itt lehetőség volt még kajakozásra is. Először ketten ültünk egy kajakba, de az elsüllyedt, így két külön kajakba ültünk. Én mentem egy pár csapást, aztán az életem védelmében visszaeveztem, így megúsztam mindent. Itt kaptunk egy ebédet is, de nem mertem enni sem szinte, mert tudtam, hogy van még hazafelé is út.
A harmadik helyszín, ahová átment a hajónk: Koh Mae Ko, mely thai nyelven anyaszigetet jelent. Az egyik legenda szerint: „A sziget helyén egy szunnyadó vulkán volt. Amikor a vulkán felébredt, szigetek alakultak ki körülötte, a vulkán pedig elaludt, és a vulkán torkolatában egy tó alakult ki - a Smaragd Lagúna”. A sziget nagy részét mészkősziklák halmai foglalják el, amelyeket csodálatos, változatos növényzet borít. E sziklák természetes hasadékai és barlangjai között lépcsőzetes labirintus épült. Ezek több kilátóteraszra vezetnek. A legfelső platformon csodálatos kilátás nyílik a sziget belsejében megbúvó csodálatos tóra. A tóban tengervíz található. A smaragdzöld tó földalatti alagutakon keresztül kommunikál a tengerrel.
Itt magyar hangokra figyeltem fel, egy 5 - 6 fős társaságtól jöttek, Az egyik srác nagyon ismerős volt közöttük, de rövidgatyába, papucsban még nem láttam, így amikor közeledett felém akkor szólítottam le, hogy valóban ő-e. Megkérdeztem, hogy ugye te voltál az RTL Klub X-faktórának egyik zsűritagja, mire ő nagyon kedvesen rámmosolygott és bemutatkozott, igen, én Valkusz Milán vagyok, azt mondta nekem, hogy az első magyar vagyok, akivel itt Thaiföldön találkozott. Illedelmesen megkérdeztem, hogy megengedne-e egy szelfit, mire ő persze azt mondta, hogy persze, természetesen. Jó fej volt! Íme a kép:
A negyedik helyszín Koh Wua Ta Lap volt. Ez a sziget a második legnagyobb tengeri park. Az Angthong Nemzeti Tengeri Park szívében található. Koh Wua Ta Lap thai nyelven azt jelenti: alvó tehén szigete. A sziget tiszta fehér homokos stranddal rendelkezik. A strand mélyén egy meredek ösvény vezet egy barlangba, ahol lobogó lótuszok találhatók. A barlang belsejében lótuszvirágokra emlékeztető cseppkövek találhatók. A strand közelében túraútvonal vezet a hegy tetején lévő kilátóteraszokhoz. A legmagasabb platformig a távolság körülbelül 500 méter. Ha felmászik a legmagasabb kilátószintre, madártávlatból láthatja az Ang Thong Tengeri Park szigeteit. A szigeten található egy étterem, egy kemping, egy múzeum, egy elsősegélynyújtó állomás és az Ang Thong Tengeri Park környezetvédelmi ellenőrző központja.
A szigeten élnek majmok is, ők a cerkóffélék családjába tartoznak. Az álarcos langurt sok néven emlegetik, így pápaszemes langurnak is. A nevéből rá lehet jönni, melyik ez a majom, mivel a szeme körül a szőrzet el van színeződve, ami miatt, úgy tűnik, mintha szemüveget viselne. Az álarcos langur egy imádnivaló majomfaj, amelyet szívesen megnéznek az idelátogatók Thaiföldi vadonban. Bár ez a faj Malajzia, Burma és Thaiföld területein honos, az álarcos langur a legnagyobb koncentrációban sok nemzeti parkban megtalálható.
Itt végezve indultunk haza, de az időjárás kezdett rosszabbra válni, ezért nagyobb hullámok lettek és gyorsabban is jöttünk haza. Így is 1 órás volt az út, miközben a veséink teljesen lerázkódtak. Örültem, hogy alig ettem, és hogy csak kólát ittam. Figyeltem a hajón ülőket, Voltak arabok, az egyikőjük sötét fekete nagy göndör hajjal, vállán egy fehér Helló Kitty-s szivecskés retikül, a másik is egy meleg srác volt, ő vagy egy Calvin Klein-os alsógatyában tette-vette magát, majd szoknyát vett fel, volt egy ázsiai melegpár, akik megint érdekesek (!) voltak, voltak vegyes párok, ottromba angol srác vietnámi csajjal, 3 fekete srác, akik mikor belementek a vízbe a sznorkerezéskor, nem engedték a hajót, mert nem tudtak úszni. Szóval néztem a népeket, néha felröhögtem, ezekkel tereltem a gondolataimat a hányás gondolatától. Megúsztam!
Hazaérve pihengettünk, kártmentettünk, árvízvédelmi lépéseket tettünk, mert elbarikádoztuk a szobánk ajtaját a beömlő víztől, vásároltunk egy kicsit az ömlő esőben, majd hazatértünk. Kemény nap volt ez is, sok meglepetéssel! Már csak 2 teljes napunk van hátra, reméljük, nem lesz eső, és megint tudunk motorozni!